Kategória: Egyéb

Újabb bejegyzés, újabb bocsánatkérés… Azt hiszem nem titok előttetek, hogy annak ellenére, hogy nem írtam ide ki, rengeteg helyen megfordultunk az utolsó bejegyzésem óta, viszont be kell valljam, hogy a kényelmességem, és néha az időhiányom miatt nem írtam beszámolókat. Kérlek nézzétek ezt (újból) el nekem…

Szóval először is volt Karácsony (Krisztusra Hangolva Váradon, egy margittai kültéri koncert, 4 nagyon áldott karácsonyi koncert 80 fiatallal együtt dicsőítve: Margittán, Kécben, Szőllősön és Bagoson), aztán rövid szünet után elkezdtük az imaheti szolgálatokat (eddig Kisszántón, Hegyközpályiban, Érendréden), de még mindig van előttünk pár alkalom.

Egy biztos: ne az mutassa meg a hálánkat, lelkesedésünket, hogy milyen aktív a blog írója.

Köszönjük a meghívásokat, dicsőítéseket, és főleg az imatámogatást! Nagyon nagy szükségünk van a közbenjárásotokra, hiszen ha rajtunk múlna, sok minden nem menne ilyen jól (lásd ezt a blogot például).

Köszönjük! Sok áldást a mindennapjaitokra!

Szeretettel,

a Kövek

P.S.: És ITT egy kis kárpótlás azoknak, akik nem böngészik a Facebook oldalunkat, és innen várták a híreket.

Tudok-e elég hálás lenni? Tudok-e egyáltalán hálás lenni? Van miért az legyek? Mit teszek, ha nem találok semmi okot rá?

…

Tudom-e, hogy ki vagyok, hogy mire vagyok képes? Elszomorít-e ez? Összetör?

…

Tudom-e, hogy ennek ellenére mit tett Krisztus értem? Összetör eléggé? Érzem-e, hogy felépít újra? Kitettem-e valahova a szemem elé, hogy mindig lássam, mindig beleütközzek ebbe a ténybe?

…

Ezek után kérdés-e még, hogy tudok-e hálás lenni? Leszek-e MINDIG hálás?

…

…

El tudjátok képzelni, hogy reformátusok és baptisták, romák és magyarok együtt dicsőítik az Istent?

Elhiszitek, hogy mi nagyon hálásak vagyunk az együttlétért a kéci roma baptista testvérekkel?

 

Szerettetel,

a Kövek.

A Tiszi (újabb) szokás(a) szerint megelőzött minket (és gondolom készítette a gyülekezetet az érkezésünkre).. Ezt szombaton meg is tettük. Megérkeztünk Vásárhelyre, Kövesdombra. Nem volt rövid az út, de a buszunk remekelt, minden gond nélkül eljutottunk. Gyors pakolás, szerelés, kései ebéd, majd lelki felkészülés a szolgálatra. Az alkalom által Isten nagyon a lelkünkre akarta kötni, hogy engedjük Szent Lelkét munkálkodni bennünk. Az utána következő közös dicsőítésben pedig meg is mutatta, hogy mire képes, ha megtesszük. Áldott alkalom volt, közös, lelkes magasztalása Urunknak. Az est végén elvonultunk befogadóinkhoz, ahol sok szeretettel, vacsorával, és alvási lehetőségekkel halmoztak el bennünket.

Másnap dupla alkalom, kétszeresen megerősített üzenet: tiszteletlenség Istennel szemben, sőt hitetlenség az aggodalmaskodás. De az ima és a hála segíthet felülkerekedni. Erre hív Ő minket. A második alkalmon meg is pecsételte ezt a hívást a Vele való közös vacsorával. Ezek után gyorsan összepakoltunk, gyorsan megettünk mindent, amit kaptunk, (kevésbé gyorsan) lefényképeztük magunkat minden lehető formában, majd indultunk is.

A hazaút nem volt kalandmentes (másfél órát álltunk az úton egy baleset miatt), de Istenünk megőrzött, így ha nem is a tervezett időben, de épségben hazaértünk.

Újra csak köszönni tudjuk az áldásokat Neki, illetve nektek, kövesdombiak, hogy továbbítottátok nekünk!

Szeretettel,

a Kövek.

Múlt hétvégénk nagy részét Tatabányán követ-tük el. Szokás szerint kegyelem volt már az is, hogy elérkezhettünk (Budapest után az autópályán kemény 50-60 km/h-val száguldoztunk), de megérte tűrni a hosszú út „szenvedéseit”. Óriási szeretettel fogadott minket a nagy Szilágyi család, és ez nem változott ottlétünk alatt. Ugyanezt a hozzá(nk)állást tapasztaltuk a gyülekezet részéről is.

Már szombaton kemény munkák elé állítottak minket, mint például egy nagyon finom ebéd elfogyasztása.. Ezután már lazán ment bármi: gyors beszerelés, közös ifi a helyi fiatalokkal, majd szolgálat a délutáni/esti evangélizációs alkalmon, ahol az aggódásról, és annak a fölöslegességéről beszélt a Tiszteletes Úr, illetve arról, hogy hogyan bánjunk helyesen vele (VESSÜK Őreá, mert neki gondja van ránk! – nekünk ez mindenképpen fontos üzenet volt akkor, mert elég hamisak voltunk… De a gyülekezet előzékenyen elnézte. Szóval tényleg nem volt értelme aggódni). A vacsora közös volt, természetesen finom és bőséges. Az éjszakánkat alapból reménységgel teli, és örömmel vártuk, hiszen tudtuk, hogy ajándékba kapunk még egy órát. Ezt az érzést tetézte az is, hogy vendéglátóink továbbra sem szűntek meg körülvenni minket szeretetükkel.

Így a vasárnap délelőtti alkalomra elméletileg teljesen kipihenve érkeztünk meg (gyakorlatilag megegyezhetünk abban, hogy bírtunk volna még pihenni…), és a teljes gyülekezettel együtt dicsőítettük a mi Urunkat, hiszen Ő örvendez nekünk, gyermekeinek! Köszönjük, hogy velünk énekeltetek!

Az alkalom után a szokásos program, a nagyon finom étel elfogyasztása következett, majd egy kis pihenő után elindultunk megnézni Tatabánya egyik nevezetességét, az óriási Turul-emlékművet. Sok fotó, és nézelődés után visszatértünk a templomhoz, majd elbúcsúztunk, s elindultunk hazafelé.

Újból csak azt tudom/tudjuk mondani, hogy köszönjük a meghívást, a szeretetet, amivel körülvettetek bennünket tatabányaiak, amin keresztül Istenünk sugárzott felénk!

(Videó, képek továbbra is az oldalon!)

Szeretettel,

a Kövek.

Megint lemaradtam egy kicsit, de azért ez már csak egy bő hét volt. Remélem megbocsátható.

Október 11-én hosszú idő után újból „hazai pályán”, Kécben szolgáltunk. Azért fontos ezt megjegyezni (és méghozzá így, idézőjelesen), mert az alkalom témája a menekültek helyzete, a megfelelő keresztyén hozzállás volt. Érdekes volt eljutni Visky István vezetésével addig a gondolatig, hogy még én is felelős vagyok ezért a helyzetért, és nem gondolhatom azt, hogy én csak hátradőlve nézhetem a híreket, és majd más megoldja a problémát. „…mert jövevények voltatok Egyiptomban!” (3 Mózes 19: 34) Ennyit ízelítőként az alkalomról, de ha sikerült felkelteni a kíváncsiságotokat, akkor itt meg lehet hallgatni a teljes alkalmat.

17-én a „szokásos” szolgálataink közül került sorra az egyik, ugyanis Érbogyoszlóban, az Érmelléki Református Egyházmegye Bibliaismereti Vetélkedőjén dicsőíthettünk. Viszont egyáltalán nem volt szokásos, hiszen több év kihagyás után a magyarkéci csapatnak újból sikerült megszerezni az első helyet. Innen is gratulálunk, lányok!

18-án pedig Ákoson lehettünk együtt a testvéreinkkel, és ünnepelhettük a Templomnapot, és adhattunk hálát mindazért a haladásért, amit Isten az utóbbi évben megengedett az ákosi műemléktemplom renoválásában. Közben kiderült a Tiszteletes Úr szolgálatából, hogy igazából ez a Templomok Napja kéne legyen, hiszen – mint tudjuk – Isten igéje minket is templomoknak nevez, az Ő Lelkének a templomai vagyunk, és nagyon fontos, hogy igyekezzünk ennek megfelelően is élni.

Mindezekről az alkalmakról képeket, felvételeket találhattok az oldalunkon, szóval keresgéljetek, nézzetek, hallgassatok, ha kedvetek van.

Köszönjük a meghívásokat, imákat!

Szeretettel,

a Kövek

Néhány feltöltött képből már tudjátok, hogy miken vettünk részt az elmúlt hétvégén, de ennek ellenére mindkét dolog megér egy bejegyzést a blogunkon.

Szombaton egy számunka nagyon különleges alkalmon vehettünk részt, hiszen először adatott meg, hogy az együttes „hivatalos” tagjai közül valaki megnősül (igaz, hogy a Tiszteletes Úr már megtette ezt a lépést, de akkor még nem volt Élő Kövek, és a Batyuékén is ott voltunk, de ő meg csak helyettesítő tag volt). A lényeg, hogy Tomi és Gabi összekötötte az életét, és mi ott lehettünk, részesültünk az áldásokban, velük együtt. Nagyon családias, meghitt légkör volt a mennyegzőn, és irigylésre méltó volt az egyszerű, mégis nagyszerű volta. Igaz, hogy bizonyos szempontból nagyon fárasztó, és leterhelő is volt a sok munka, meg teendő miatt, de úgy gondolom, hogy mindannyian szeretettel hoztuk meg ezt az áldozatot barátainkért. Isten áldja őket!

A másik lépés pedig a természetbe való kilépés volt, hiszen a Step Out – Step In projekt hálaadó alkalmán vehettünk részt, nem is akárhol: a Lesen. Sok ismerős, és néhány új arccal találkozhattunk, de mégis érezhettük, hogy Istenünk, és az ő dicsőítése összeköt minket. Igaz, hogy az együttessel kicsit megcsappant létszámban voltunk jelen (annak ellenére, hogy a frissen nősült dobosunk jelen volt 🙂 ), de az Isten áldása nem maradt el.

Köszönjük a meghívásokat!

Szeretettel,

a Kövek.

Több mint három hónapja, hogy utoljára jelentkeztem beszámolóval. Azóta rengeteg dolog történt velünk, és velem is (nagyrészt ezért nem írtam a blogra.. meg persze kicsit a lustaság miatt is): voltunk két esküvőn, szolgáltunk háromszor angol nyelvű testvéreink között, megünnepeltük a kéci parókia és templom megújulását, szolgáltunk egy gyülekezeti napon, sőt még stúdióztunk is, a saját, külön bejáratú stúdiónkban.

Elnézéseteket kérem, hogy nem számoltam be külön-külön mindegyikről. Ebben a távlatban talán már nem is sok értelme lenne, hogy megpróbáljam. Viszont Csoki jóvoltából néhány képben betekintést nyerhette(te)k a történtekbe, sőt ha minden jól megy, akkor nemsokára egy-két felvételünk is nyilvánosságra kerül a múlt heti próbálkozásunk eredményeképpen. Kérlek érjétek be most ennyivel. De megígérem, hogy a következőkben igyekszem majd mindig időt keríteni a beszámolók megírására is. Ami nem lesz egyszerű feladat olyan szempontból, hogy rengeteg meghívásunk van a következő időszakra – hála legyen Istennek -, és kezdődik az új iskolai év, sok teendővel, tanulnivalóval. Kérlek imádkozzatok értünk, legyen erőnk tartani az iramot, és megfelelően felkészülni Atyánk dicsőítésére.

Figyeljétek a holnapot, csatlakozzatok hozzánk, ha tehetitek.

Szeretettel,

a Kövek.