Kedves oLvasók, KÖVEtŐk, Támogatók, TestvÉreK, Barátok!

Nem tudom, hogy hányan voltatok várakozásban a bejegyzéseket illetően. (Jelzést biztos nem kaptunk a hiányról, ami jó, mert ezek szerint nem vagytok elégedetlenek.) De ha vártátok, akkor most van az a pillanat, amikor kiderül, hogy megérte-e.

El sem hiszem, hogy a legutolsó írásunk óta egy nap híjján egy fél év telt el. Rengeteg dolog történt azóta, amiket most csak néhány szóban említek: nem teljes létszámmal, de jelen voltunk Érbogyoszlóban egy presbiteri találkozón, voltunk Zutoron, az Exodus központban és északír testvérekkel dicsőítettünk, részt vettünk két esküvőn, zenélhettünk a 20+ konferencián, Székelyhídon egy ifjúsági csendesnapon, illetve most hétvégén Aradon, a Mosóczi gyülekezetben. Sok-sok áldással halmozott el bennünket a mi Atyánk ebben a fél évben (és egy jó részének ti is részesei lehettetek vagy személyesen, vagy képekben, videókban). Voltak nehézségeink is, és vannak is, amikkel szembe kell néznünk, de hisszük, hogy ha Istennek még terve van velünk, akkor túl leszünk rajtuk.

Jelenleg újra a karácsonyi alkalmakra próbálunk felkészülni, viszont nagyon kevés idő áll a rendelkezésünkre. Szóval kérünk titeket, hogy imádkozzatok értünk, hogy azt a keveset jól, hatékonyan tudjuk kihasználni, és méltóképpen fel tudjunk készülni a drága Megváltónk születésnapjára.

Köszönjük a rengeteg támogatást, amit kaptunk/kapunk tőletek!

Áldott várakozást mindenkinek!

Szeretettel,

a Kövek.

 

Annyiszor megtapasztaltuk már, hogy emberileg CSAK azon múlik a szolgálataink hangulata, hogy TI hogyan reagáltok, hogy vagytok jelen. Ez szombaton is így volt.

Ugyanis nagy party volt, nagyon sok emberrel. Ijesztően sok emberrel. Pedig igazából nagyon vagány, hogy 170 ember összegyűlt az Isten igéje köré. De számomra mégis félelmetes volt előttetek állni. Ráadásul még az sem enyhített ezen az érzésen, hogy pont a félelmekről, és azok leküzdéséről volt szó. Nekem csak egy dolog adott enyhülést: az, hogy veletek együtt örvendeztünk a dicsőítésben, Istenünk magasztalásában.

Köszönjük Várad és környéke!

Szeretettel,

a Kövek.

Másfél hónap csend… De látom nem panaszkodtok, jól bírjátok.

1. elmaradt: Debrecen 2.0

Egy bő hét alatt másodjára jártunk Debrecenben. Először a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet, aztán a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, annak is a kollégiuma. Az elsőről már elmondtam, hogy nagyon áldott volt, de a másodikról sem tudok másként nyilatkozni. Nem voltunk sokan, de jól volt együtt dicsőíteni. Köszönjük a szeretetteljes vendéglátást!

2. elmaradt: HEVAT 2016

Ez egy kemény menet volt. Annyira bezsúfolódtak a napjaink előtte, és amúgy is annyira nehéz összeszednünk magunkat egy bármilyen találkára, hogy próba nélkül estünk neki ennek az alkalomnak. Nem mondom, hogy egyszerű volt.. De azért irigyelhettek minket. Nem minden nap adatik meg az embernek, hogy 200 fiatallal, egy zsúfolásig megtelt kis, eldugott, falusi templomban dicsőítse a Mindenhatót. De nekünk megadatott. 5 napon át! Kemény volt, de Ő jelen volt. Áldott legyen a Neve!

3. elmaradt: Exodus Discipleship Academy – Kibocsátó Istentisztelet

Létszámban megcsappanva – de lelkesedésben annál kevésbé – vettünk részt ezen az alkalmon. Az elején éreztük, hogy nehezen oldódunk fel: sietős beszerelés, behangolás után, néhány ismerős, sok ismeretlen arc körülöttünk.. De a közös dicsőítés által is dolgozik Isten. ( Ebből élünk együttesként 🙂 )

Vagány volt ennyi elkötelezett ifjúsági munkást látni, és tudni, hogy teljes szívvel, odaadással akarják belevetni magukat a szolgálatba. Ezért érdemes élni, mit szóltok?

És ezután?

Egy kisebb szünetünk következett, ami még mindig tart. De már nem sokáig, hiszen szombaton Váradon, a CE házban találkozhatunk! Garden Partyyy! Kérünk, imádkozzatok az alkalomért. Rengeteg fiatal fog eljönni, ha minden igaz. De persze az ima mellett arra is nagyon bátorítunk, hogy gyertek el, ha tudtok!

Szeretettel,

a Kövek.

Ritka alkalmak egyike, hogy egy ekkora városban, ilyen nagy gyülekezetben szolgálhattunk, mint a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet. Megmondom őszintén, hogy meg is voltam illetődve. Óriási templom, sok szék, nagy vetítő és vászon, sok ismeretlen arc… Nagyon furcsa volt már az is, amikor ki kellett állni oda a “színpadra”, és behangoltunk. A nagy hely úúgy visszhangzott. Szóval félénkség volt bennem, legalábbis az elején.

De aztán “odatettek” igét olvasni. És az Isten szava erő. Éreztem, hogy erőt ad. Aztán hozzá könyöröghettem. Nagyon jó érzés volt. Utána persze a Tiszi szavai is oldották a feszültséget (gondolom benne is, azért poénkodott annyit), és teljesen más volt felállni, és elkezdeni a dicsőítést.

Olyan jó volt újból tapasztalni, hogy minden Rajta múlik! Hálásak vagyunk Neki! És nektek is, debreceniek, hogy elnéztétek a hibáinkat, és velünk együtt énekeltetek! Neki 🙂

Szeretettel,

a Kövek.

Az elmúlt hétvégénk majdnem 800 km-es útjával kimagaslik az utóbbi mászkálásaink, szolgálataink közül. (Akik követitek az oldalunkat, azok tudjátok, hogy Resicára és Végvárra látogathattunk el szombaton és vasárnap.) Sőt egy másik dolog miatt is kiemelkedő alkalom volt ez a hétvége, ugyanis hosszú ideje először újból köztünk volt Janó, aki a hétvégén a basszusgitár húrjait pengette a változatosság kedvéért. Nagyon nagy öröm számunkra, hogy ismét együtt dicsérhetjük vele is Urunkat!

Na, de vissza a beszámolóra. Azt gondolom nem kell mondanom, hogy az út a maga 343 km-ével jól lefárasztott bennünket. (Annak ellenére, hogy a GPS-eink jóvoltából, amikor beérkeztünk Resicára nem mentünk egyenesen a református templomhoz, hanem előbb inkább tettünk egy – kb 20 perces – díszkört a város körül és az óvárosban, annak is abban a részében, ahol a régi kommunizmus idejézről fennmaradt gyárak magányoskodó épületeit csodálhattuk meg.) Megérkeztünk, bepakoltunk, behangoltunk, s 6-tól kezdődött is az alkalom. Számunkra kicsit nehezen indult, de Isten élő Lelke kimunkálta a közösséget ott is, a számunkra még ismeretlen resicai testvérekkel, és együtt vehettük sorra azt az 5 fontos szót/gondolatot, és énekelhettük el az erre épülő énekeket, ami a keresztyénség alapjait jelenti (SZERETET, GONOSZ, GYÓGYÍR, VÁLASZTÁS, HELYREÁLLÍTÁS). Már majdnem elkezdtem a vasárnapról beszélni, de azért nem hagyhatom szó nélkül a nagyon finom vacsorát, amivel elláttak bennünket a házigazdáink.

Másnap reggel 10-től újból a resicai testvérekkel lehettünk együtt, és egy újabb zenés áhítat keretében Pál Timóteushoz írt levelének egyik részét tanulmányozva próbáltuk felfedezni, hogy Isten mit üzen számunkra: mi a haszna mindannak, amit Jézus tett értünk? Az alkalom után a szokásos gyors pakolás, aztán finom ebéd, elköszönés, és irány Végvár. Persze nem mehettünk el úgy Resicáról, hogy nem néztük meg a mozdonykiállítást, úgyhogy ott még megálltunk egy kis nézelődésre (a bizonyítékok a Facebook oldalunkon vannak).

Mivel eléggé eltelt velünk az idő kemény vágta árán érkeztünk meg Végvárra, de még így is csak egy bő fél óránk maradt az előkészületekre. Neki hála, hogy mégis sikerült mindent időben beszerelni, behangolni. Ugyancsak az Ő érdeme, hogy egy nagyon vagány másfél órát tölthettünk együtt a végvári, sőt az aradi és temesvári testvérekkel. Nagyon megtisztelő számunkra, hogy ők is leutaztak a “végekre”, hogy együtt dicsőíthessék velünk Istenünket! A pakolás utáni közös vacsora pedig csak még inkább rátett erre a nagyon jó érzésre.

Persze mindez a sok jó nem tette rövidebbé a hazavezető utunkat, de kegyelméből éjjel 1-re hazaértünk, és erőt is kaptunk Tőle a másnapi hétkezdéshez.

Egyszóval megint csak azt tudjuk mondani: köszönjük! Neki, nektek, mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a hétvégéhez!

Ma (szerda, április 13) este pedig már Debrecenben leszünk, és oda is nagy szeretettel várunk mindenkit, aki el tud jönni! De ha nem, akkor az imákat is szeretettel fogadjuk, mert szükségünk van rá(tok), a támogatásotokra ilyen téren is!

Szóval Debrecen, Egyetemi Templom, este 19 óra.

Szeretettel,

a Kövek.

Március 28, Magyarkéc:

 

Ígéret: Ézsaiás 52,13-53,12

Születés: Lukács 2,1-7; Máté 2,13-15

Elhívás: Máté 4,18-22; 9,9-10; Lukács 5,27-28

Szenvedés, halál: Máté 26,47-50; 27,27-54, 57-60

Feltámadás: Lukács 24,1-9

 

Mindent megtett. És ezután? Te mit teszel?

 

Áldott évet a Húsvét után!

 

Szeretettel,

a Kövek.

Lassan elérkeztünk az év eleji pörgésünk végére. Jó pár imaheti és egyéb szolgálatunk volt, ami bezsúfolta a programunkat, és tanított az áldozathozatalra Őérte. Be kell valljam – szerintem mindannyiunk nevében -, hogy ez nem egy könnyű feladat. Igaz, hogy minden egyes alkalom egy áldás volt Tőle, viszont előtte meg kell hoznunk azt a – sokszor nem egyszerű – döntést, hogy rászánjuk az időnket a szolgálatra.

Szóval a programunk lazulása ellenére ez a hétvége még eléggé a pörgés jegyében telt el. Két szolgálatunk is akadt. Igaz, hogy mindkettő “majdnem otthon” volt, de attól még energiaigényesek voltak.

Szombaton Érkeserűben vehettünk részt egy ifjúsági csendesnapon több mint 200 fiatallal. Ez az alkalom a találó ÉlesztŐ címet kapta, és érezhettük mindannyian, hogy ha nyitott füllel és szívvel voltunk jelen, akkor Ő valóban élesztgetett minket. A nap fókuszában található előadás is nagyon ütős volt, hiszen olyan aktuális témát feszegetett, mint a szer-, szerencsejáték, és más függőségeink. A legütősebb talán az volt benne, hogy egy fiatalember kiállt elénk, és őszintén, egyértelműen, ferdítés és magyarázkodás nélkül kijelentette, hogy ő játék-, és nikotinfüggő, valamint időszakos alkoholista. Egy ilyen kijelentés nem nagyon hagy nyugodni. Azóta is bennem van a felszólalása utáni döbbent csend.

Vasárnap hazai pályán, Kécben szolgálhattunk nemzeti ünnepünk margóján. Isten üzenete nem maradt el itt sem: Halott nemzet vagyunk! És ahogy Ezékiel látomásában sem éledtek meg a csontok maguktól, mi sem vagyunk képesek újból életre kelteni magunkat. Viszont ha Ő azt mondja akár a száraz csontoknak is, hogy álljanak össze, kerüljenek rájuk inak, izmok, hús, akkor az meg is fog történni! Ez pedig azt jelenti, hogy minket is képes kihozni a punnyadt, érdektelen, fásult életünkből. Sőt Ő a Lelkét adja nekünk, ami megeleveníthet, és általa nem csak éldegélni fogunk itt a Földön, hanem értelmes életet kapunk. Érte élni, Őt szolgálni.

Mi Érte élünk. Te?

Szeretettel,

a Kövek.

Már lassan nem győzőm írni a beszámolókat. Persze ez inkább hálára ad okot, hiszen Isten megadja, hogy ennyi helyre vihetjük magunkkal az Örömhírt.

Meg az is bennem van, hogy sokkal beszédesebb mostanában a Facebook-oldalunk. Rengeteg képet, sok videót, s hasonló érdekességeket találtok ott, szóval érdemes benézni 😉
Ugyanez a helyzet a hétvégi szolgálatainkkal kapcsolatban is. Ritkán került fel eddig ilyen sok dolog az alkalmakról, mint a legutóbbi két szolgálatról.

Szombaton Kálmán testvérünk mennyegzőjén szolgálhattunk, örvendezhettünk együtt az ifjú párral. Igaz, hogy nagyon fárasztó nap volt számunkra, de nagy szeretettel dicsőítettünk együtt a násznéppel, és örültünk, hogy többen is bekapcsolódtak az éneklésbe. Sok áldást kívánunk nektek innen is, Kálmán és Anikó!

Még aznap éjjel átutaztunk Szatmárra, ahol a Németi Egyházközség vendégházában kaptunk helyet a pihenésre. Igaz, hogy rövid volt, és majdnem mindegyikünk legszívesebben kihajította volna a telefonját az ablakon, amikor bekapcsolt az ébresztő, de mégis kaptunk erőt a naphoz. Egy kiadós reggeli után (amit a Puskás család hűtőszekrényének a kiürítésével értünk el.. Köszönjük Csaba és Sari!) siettünk beszerelni a Láncos templomba. Hála Neki sikerült időben készen lennünk, és annak ellenére, hogy a technika ördöge és a fáradtságunk is beleszólt az alkalom és a szolgálatunk lefolyásába, mégis áldott időt tölthettünk együtt az ottani testvérekkel. Nagyon hálásak vagyunk a bíztatásokért, amiket kaphattunk még az idősebb gyülekezeti tagoktól is. Sokat jelent számunkra.

Ezek után pedig egy óriási ünnepi ebéd fogadott minket, együtt a vendéglátóinkkal.

Köszönünk mindent, amit kaptunk a hétvégén (is): imákat, mosolyokat, öleléseket, bátorításokat, adományokat!

Találkozunk szombaton, Keserűben!

Szeretettel,

a Kövek.

2016 hosszú februárja után a március első estéjét Nagykágyán tölthettük. Nem mondható el más róla, mint az, hogy Isten jelen volt az áldásával. Vagy mégis kereshetnék egy jobb szót is rá. Hiszen abban a körülbelül két órában túlzás nélkül legalább százszor elhangzott a “szeretet” szó (utólag nagyon sajnálom, hogy nem számoltam meg…). Kell-e ennél több? Ő mindenben a szeretetét mutatja nekünk, csak meg kell tanulni észrevenni. Nekünk tegnap este egy ilyen “bemutató” volt a kágyaiakkal való közösség. Nagyon feltöltött minket  az a rövid idő. amit ott tölthettünk. De persze nem csak a számunkra jónak tűnő dolgokban van benne Istennek a szeretete, de erről a témáról majd érdemes lesz onnan az örökkévalóságból visszanézni. Biztosan meglepő lesz.

A mi részünkről egy külön áldás volt, hogy végre újból együtt dicsőíthettünk trombitás testvérünkkel, Lórival. Régóta vártuk már, és végre összejött. Minden szubjektivizmus nélkül elmondhatom, hogy nagyon jól szóltunk vele együtt 😉 Reméljük, hogy Isten megtart bennünket együtt, és még sokáig szolgálhatunk Neki, mostmár trombitával is kiegészülve.

Köszönjük Nagykágya! Köszönjük, Istenünk!

Szeretettel,

a Kövek.

3 nap, 5 szolgálat:

  1. péntek de. 8:00 Újszilvás
  2. péntek de. 10:30 Tápiószőlős
  3. péntek du. 18:00 Tápiószőlős
  4. szombat de. 10:00 Újszilvás
  5. hétfő du. 18:00 Pusztaújlak

Bele sem gondoltam, hogy ilyen húzós lesz. Ezt nem dicsekvésképpen írom le nektek, hanem azért, hogy az én lelkem ne feledje el, hogy Ő mennyi jót tett velem (Zsolt 103,2).

  1. Fáradtak voltunk, korán reggel volt, egy rövid éjszakai pihenés után, de Ő mégis áldott közös dicsőítést ajándékozott nekünk, legalább 200 kicsi és nagy testvérrel.
  2. Soha nem kellett még ilyen gyorsan összepakolni, és eljutni a következő szolgálati helyre, és mégis sikerült időben befejezni mindent, és az ugyancsak népes és lelkes fiatal és gyereksereg éneklése által sok erőt “adott vissza” nekünk Az, Akiről és Akinek énekeltünk.
  3. Ide már elméletileg sokkal pihentebben érkeztünk, és nyugodtabb szívvel lehettünk együtt az összegyűlt testvérekkel, akik legalább olyan örömmel fogadtak minket, mint az előző két alkalommal a gyerekek.
  4. Ez már nem hajnal volt, az időkeretünk sem volt olyan szigorú, mint az előző 3 alkalommal, így legalább két és fél órát lehettünk együtt közösen játszva, dicsőítve, Őt hallgatva az egybegyűlt kis közösséggel.
  5. Igaz, hogy erre az alkalomra volt két napunk felkészülni, feltöltődni, viszont mégis éreztem, éreztük, hogy nem a mi erőnktől függött ez sem. Fáradtak voltunk, a hangunk sem volt “a régi”, de ahogy az igehirdetésben is hallhattuk, egyedül Isten az, aki jót tesz általunk, ha megengedjük Neki, mert magunktól nem vagyunk képesek rá.

Köszönjük a meghívást, szeretetet Nagy József Tiszteletes Úrnak, a tápiószelei, tápiószőlősi és újszilvási testvéreknek, Fazakas Ferenc és Eszter Tiszteleteseknek illetve a pusztaújlaki testvéreknek!

Köszönjük az imatámogatást, amit eddig is biztosítottatok! De nagyon kérünk, hogy tegyétek meg továbbra is, ha eszetekbe jutunk. A jövő hét is nehéz lesz, több szolgálattal, ahova nagy szeretettel megyünk, de szükségünk van arra, hogy tudjuk, Isten előtt van az ügyünk.

Áldott hetet nektek!

Szeretettel,

a Kövek.