Hála? Honnan?

Tudok-e elég hálás lenni? Tudok-e egyáltalán hálás lenni? Van miért az legyek? Mit teszek, ha nem találok semmi okot rá?

Tudom-e, hogy ki vagyok, hogy mire vagyok képes? Elszomorít-e ez? Összetör?

Tudom-e, hogy ennek ellenére mit tett Krisztus értem? Összetör eléggé? Érzem-e, hogy felépít újra? Kitettem-e valahova a szemem elé, hogy mindig lássam, mindig beleütközzek ebbe a ténybe?

Ezek után kérdés-e még, hogy tudok-e hálás lenni? Leszek-e MINDIG hálás?

El tudjátok képzelni, hogy reformátusok és baptisták, romák és magyarok együtt dicsőítik az Istent?

Elhiszitek, hogy mi nagyon hálásak vagyunk az együttlétért a kéci roma baptista testvérekkel?

 

Szerettetel,

a Kövek.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .