Hmm, de rég nem találkoztunk! Nagyon jól esett ez a kis vakáció, szükség volt rá, de mostmár újra itt!

Múlt héten imahét volt Kécben, és ott szolgálhattunk – hazai pályán – két este is. Meg kell, hogy mondjam, személy szerint éreztem, hogy egy kicsit berozsdáztunk. De már nagyon hiányzott a közös dicsőítés, és jó volt újra megtapasztalni azt, hogy milyen vagány Neki énekelni! Igaz, hogy nem volt teljes a csapat, mert Janó nem tudott eljönni, de hála Istennek mindig van egy beugrónk, aki kisegít. Köszönjük, Réka!

A péntek esti szolgálatunkat követő éjjelen szomorú dolog történt, amiről valószínűleg már mind hallottatok. Tűz ütött ki a kéci parókián. (A részletesebb leírást itt olvashatjátok. Kérünk hordozzátok imáitokban a Tiszteletes Urat és családját. Ugyanott megtaláljátok az elérhetőségeket is, ha anyagilag is szeretnétek hozzájárulni az újjáépítéshez.) Nem volt egy könnyű éjszakánk, és ezt éreztük akkor is, amikor a másnap esti szolgálatra próbáltunk. De Isten sokkal többet kihozott most is a mi emberi próbálkozásunkból, mint amennyit el tudtunk képzelni. Sőt még az aznapi szolgáló testvérünk, Acacia is csatlakozott hozzánk a dobjával, egy kis afrikai hangulatot keltve.

Szóval megvolt a visszatérés, és állunk elébe az újabb meghívásoknak! Dicsőítsük együtt a mi Urunkat!

Szeretettel,

a Kövek.