Virágvasárnap és Húsvét

Virágvasárnapon Zilahon lehettünk “Jézus szamarai”, ott használt minket, Köveket az Építő. Legalábbis nagyon reméljük, hogy felhasználhatóak voltunk. Az alkalom nem csak a dicsőítésről szólt, hanem arról az ellentmondásosnak tűnő dologról is hallottunk, hogy Isten irgalma végtelen, és mégis véges, hiszen a népét hosszú évszázadokon át pátyolgatta, nevelgette annak ellenére, hogy mennyire sikertelennek bizonyult emberi számítások szerint ez a művelete, viszont ők mégis oda jutottak, hogy megfeszítették a Megváltót. Illetve… Ez így nem teljesen igaz. Én tettem ezt meg… De hála Neki a történet nem ér itt véget, mert Krisztus feltámadt, és nekem csak el kell fogadni az Ő bocsánatát. Ugye milyen vagány dolog ez?
Szóval ezt ünnepeltük Húsvétkor, másodnapján, Kécben. Azt, hogy Ő meghalt, és itt nem szakadt meg az életünk filmje, mert feltámadt! Sőt tárt karokkal vár! Ugyanakkor nem ígér könnyű életet. Ennél sokkal többet ígér: az Ő jelenlétét, támogatását az élet viharai közt!

“Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn. 16:33)

Ezért szolgálunk mi neki, ezért dicsőítjük az Ő nevét! Hát te? Te mit teszel ezért hálából?
Szeretettel,

a Kövek.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .