Vasárnap, 16-án Zilahon szolgáltunk a Vigadóban, azon az Adventi Koncerten, amit az Ében Együttes tagjai álmodtak meg, s az idei volt a 2. alkalom, amikor meg is szervezték. 

Az alkalomra 4 együttes volt meghívva, az Ében, a Fike Band, a Névtelen Band és a Kövek, de sajnos a Fikések nem tudtak köztünk lenni, így hárman dicsőítettünk csak.

Köszönjük a lehetőséget, hogy többszáz emberrel együtt dicsőíthettünk!

 

Egy pörgős, de annál áldottabb hétvége áll mögöttünk. 🙂 

Ahogy eddig minden évben, dec 15-én idén is ott voltunk a Karácsonyi Koncertes kórussal együtt a Krisztusra Hangolva Adventi Dicsőítő napon, ahol immár a 7. születésnapunkat ünnepeltük az együttessel.

Mindig különleges és óriási áldás itt szolgálni, visszaemlékezni a kezdetekre!

Nagyon hálásak vagyunk ezért az alklalomért is!

[ngg src=”galleries” ids=”2″ display=”basic_thumbnail”]

 

December 8-án, Szombaton tartottuk Magyarkécben a XII. Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedőt, amin Isten kegyelméből mi is ott lehettünk és együtt dicsőíthettünk a közel 50 fiatallal, nagyon áldott és családias hangulatban. Istené legyen a dicsőség!

Képeket az eseménről ITT találtok. 

A Bibliavetélkedő után egy nagyon eredményes Karácsonyi Koncert próbánk volt, aztán pedig a hangszerek összeszedése után útra keltünk, s elindultunk Kolozsvár felé, ahol másnap, Vasárnap a Várom az Urat zenefesztiválon szolgáltunk. Az éjszakát Sutoron töltöttük, az ottani Exodus központban.

Vasárnap délelőtt soundcheck, aztán egy pár szabadon töltött óra után kezdődött a VAU, ahol utolsóként szolgáltuk, s zártuk a napot.

Köszönjük a lehetőséget a szolgálatra!

 

Kövessetétek a Facebookunkat és a honlapunkat, ahol folyamatosan jelennek meg infók, fényképek, beszámolók a szolgálatokról!

 

Áldott Adventet!

[ngg src=”galleries” ids=”1″ display=”basic_thumbnail”]

 

Idén újra megszervezésre kerül a már minden évben megrendezett Karácsonyi Koncert, aminek a zenei részét az Élő Kövek együttes biztosítja, az ének részét pedig a környék fiataljaiból összeállított kórus, ami ez alkalommal közel 50 fiatalból fog állni.

A csapat határozottan indított, egy 4 órás alkalommal nyitotta a próbák sorozatát. 

A tervek szerint minden hétvégén tartunk legalább egy próbát, új énekeket tanulva, a régieketpedig felelevenítve.

Kérünk, imádkozzatok értünk, hogy a rengeteg munka és tanulás ne vegye el a figyelmet a Lényegről, Arról, Akiről szólnak ezek a koncertek. 

 

Egy felejthetetlen és nagyon áldott hétvégét töltöttünk Marosugrán az Élő Kövekkel október 27-28 között.

Szombat reggel indultunk itthonról, s kora délután érkeztünk az ugrai parókiára, ahol jóbarátunk, a gyülekezet lelkésze, Lukács István fogadott minket családjával.

Egy gyors ebéd után összeszereltünk a templomban, majd a ugrai és a kutyfalvi ifisekkel töltöttük az estét az ifin, ahol mi vezettük a dicsőítést, s bizonyságot is tehettünk a Kegyelemről, ami megváltott és meg is tartott minket.

Nagyon áldott és nyitott, mély alkalom volt. Köszönjük! 🙂 

Ifi után mindenki a szállásra ment, amit a gyülekezet ifjai vállaltak be: ők láttak minket vendégül. 

Vasárnap a délelőtti alkalmon szolgáltunk, vezettük a gyülekezeti dicsőítést, majd pedig néhány énekkel szolgáltunk az alkalom végén. 

Délután 4-től pedig elkezdődött az ifjúsági találkozó, ami meglepetésünkre teltházas volt. Rengeteg fiatal, és nemcsak gyűlt össze dicsőíteni, hallgatni az üzenetet: Isten ad nekünk nevet!

Alkalom után pakolás, gyors vacsi, s indultunk is haza, hogy ne érjünk túl későn haza. 

 

Óriási volt tapasztalni a szeretetet, befogadást és elfogadást!

Nagyon köszönjük, ugraiak!

🙂

 

 

DCIM/100MEDIA/DJI_1340.JPG

 

A refszatmar.eu egyházmegyei honlap elindulásának 8. és a Harangszó Rádió 7. évfordulóján különleges, rendkívüli koncertnek lehetnek szem- és fültanúi mindazok, akik ellátogatnak pénteken 18 órakor Szatmárnémeti újközpontjának rendezvényterére, az ún. „Gödörbe”. A Csak Róla szól! évenként megtartott evangelizáció ezzel csatlakozik a hétvégén megtartott Visky Ferenc 100. ünnepségsorozathoz is.

Rácz Ervin szervező köszöntése után Király Lajos esperes szól majd az egybegyűltekhez, az Igét pedig Visky Péter kolozsvári lelkész hirdeti majd. Ezt követően nagyon izgalmas projekttel, a Tékozló fiú rockoperával érkezik az érmelléki Élő Kövek Együttes:

A kommunizmus legvadabb éveiben kockázatokkal és mellékhatásokkal működő keresztyén ifjúsági zenekar, az Asáf zenei örökségének állítanak emléket. Az Asáf zenekar egykori tagjaiból is néhányan ott lesznek, felcsendülnek a régi dalok, de elhangzanak az Élő Kövek saját dalai is: “Ki vagyok én? Ki vagy te? Ember? Állat? Gép? Micsoda árny e világ csupasz falán? Érted-e léted? Érted-e önmagad? Hol a szabadság? Mi a függetlenség? Hol vagyunk? Hogy kerültünk ide? Mint egy égő bábszínház a nyílt óceánon…vajon hol vagyunk? Nem tudjuk, csupán SOS jelzéseket adunk az árvaság századik szélességi, és a magány századik hosszúsági fokáról.” (ASÁF)

A tékozló fiú történetébe ágyazva szólalnak meg az ASÁF-dalok szeptember 28-án koraeste 18 órakor a „Gödörben.”, hogy átéljük a lelki magaslatokat.

 

Forrás: refszatmar.eu

 

Királyhágómellék legismertebb, legnépszerűbb dics-csapata hozta eddig a legnagyobb közönséget a dicsőítőszínpadhoz. A Mike Pál magyarkéci lelkész által vezetett együttes saját feldolgozásokkal is elbűvölte a gyülekezetet, teli torokból szólt az ének, sőt mozgott a láb, s a kőszívek is olvadni kezdtek.

Nincsen oly Isten, mint te vagy, Siessetek hamar lejár… hogy párat említsünk a zenei repertoárból. A legütősebb azonban, a végén, a 90. zsoltár feldolgozása volt:

„Már az idők elejétől úgy szerettél, minden apró részletet már elterveztél.
Megformáltál földet, eget a szavaddal, telehímezted az eget ezüsttel és arannyal.
Majd a világ életre kelt, elkezdett mozogni
de mégis üresnek vélted: Ember kell alkotni.
És jött az ember képmásodra
Lelked adtad beléje, s mikor elrontotta, Te kinyújtottad kezed, hogy ő is elérje.
Hát hogyne áldanálak, hát hogyne mondanánk:
Tebenned bíztunk eleitől fogva… A történetnek nincsen vége,
még mindig szeretsz engem.
Azt mondtad néped vagyok, s én ezt elhiszem!
Nemcsak voltál és nemcsak vagy, hanem mindig is leszel, s én ezt elhiszem teljes szívemmel.”

– tettek bizonyságot az érmellékiek.

Rácz Ervin
fotó: Pataki Botond

4 éve egy pár érszőllősi, margittai és kéci fiatal életében különleges dolog történt. Meghívták őket zenélni a Krisztusra Hangolva Adventi Dicsőítőnapra. A nevük egyszerűen csak ennyi volt: Szőllős, Margitta és Kéc közös zenakara.

Ft. Csűry István szolgált a 2Pt-ből, arról beszélt, hogy olyanokká kell válljunk, mint az Élő Kövek, s úgy dicsőítenünk Istent teljes életünkkel.

Ezt ez a fiatalokból álló csapat hallotta. S eldöntötte, hogy szeretne ilyen életet élni.
Gondolom már rájöttetek, hogy ez a fiatalokból álló csapat mi voltunk, az Élő Kövek.

4 éve alakultunk, s 4 éve szolgálunk Istennek, ahogy és amikor csak tudunk.

Hála legyen Neki ezért 🙂

Rég volt hosszú hétvégénk. (Igaz, hogy nemrég volt a HEVAT, ami majdnem egy egész hétig tartott, de az mégis egy „házibuli” volt.) Viszont most a gyönyörű Máramarosi-havasok lábánál lehettünk, a Nagybánya-Óvárosi Református Gyülekezetben. Sok ismerős és sok új arccal találkozhattunk, de ami biztos, hogy ugyanazzal a vendégszeretettel is, amit a tavaly adventben is tapasztalhattunk a gyülekezet részéről.

Rengeteg dolog elhangzott a családról, tudományos, és személyesebb vélemények, megélések. Számomra a legépítőbb a szombati műhely volt, amikor is párkapcsolaton belüli összecsiszolódásáról, annak az emberi szemmel látott lehetetlenségéről, és ennek ellenére való megvalósulásáról, csodájáról hallhattunk/beszélgethettünk.

És amúgy volt éneklés is! 🙂

Köszönünk mindent!

Szeretettel,

a Kövek.

Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e a HEVAT-ról, mert az volt bennem egyfelől, hogy rengetegen ott voltatok, és első sorból láttátok, halottátok az ott történteket, másfelől pedig egy 5 napos alkalomról elég nehéz röviden, velősen írni (ahogy szeretnék), kiragadni a lényeget abból a rengeteg tapasztalatból, amiben részesültünk, akik ott lehettünk.

Annak ellenére, hogy minden szervező számára, így nekünk is nagyon-nagyon fárasztó volt az idei HEVAT (is), mégis rengeteg áldásban lehetett részünk. Olyan megszégyenítően lelkesen dicsőítettek a táborozók, hogy sokszor alig hallatszottunk (pedig a technikusaink is mindent megtettek, hogy a hangunk ne legyen a háttérben). Persze a tábor végére már főleg a fáradtságunk miatt ment nekik könnyen a lekörözésünk, de ami a lényeg, hogy egyszer sem kellett „egyedül” énekeljünk.

Sok kérdést feltett számunkra Jézus a héten, és azt hiszem, hogy egyik válasz megharcolása sem volt „zökkenőmentes”. De az viszont biztos, hogy az Ő kérdései mindig a lényegre tapintanak rá, és nem fognak hagyni nyugodni, ameddig meg nem válaszolod őszintén. Azt hiszem, hogy ennek az eredménye volt a szombat esti alkalom, amikor olyan sok fiatal érezte úgy, hogy le szeretné tenni a terheit az Ő lábai elé. És ha jobban belegondolok, akkor az előbb kicsit eltúloztam amit írtam, mert ameddig ők kimentek a templomból ezt megtenni (beszélgetni, imádkozni és a kereszthez járulni), addig valóban majdnem csak mi énekeltünk, mert a templom majdnem teljesen kiürült. De csak azért, hogy újra megteljen! Hála legyen Neki ezért! És az egész hétért! Örülünk, hogy együtt lehettünk!

Szeretettel,

a Kövek.