Debrecen 1.

Ritka alkalmak egyike, hogy egy ekkora városban, ilyen nagy gyülekezetben szolgálhattunk, mint a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet. Megmondom őszintén, hogy meg is voltam illetődve. Óriási templom, sok szék, nagy vetítő és vászon, sok ismeretlen arc… Nagyon furcsa volt már az is, amikor ki kellett állni oda a “színpadra”, és behangoltunk. A nagy hely úúgy visszhangzott. Szóval félénkség volt bennem, legalábbis az elején.

De aztán “odatettek” igét olvasni. És az Isten szava erő. Éreztem, hogy erőt ad. Aztán hozzá könyöröghettem. Nagyon jó érzés volt. Utána persze a Tiszi szavai is oldották a feszültséget (gondolom benne is, azért poénkodott annyit), és teljesen más volt felállni, és elkezdeni a dicsőítést.

Olyan jó volt újból tapasztalni, hogy minden Rajta múlik! Hálásak vagyunk Neki! És nektek is, debreceniek, hogy elnéztétek a hibáinkat, és velünk együtt énekeltetek! Neki 🙂

Szeretettel,

a Kövek.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .