Bánsági barangolás

Az elmúlt hétvégénk majdnem 800 km-es útjával kimagaslik az utóbbi mászkálásaink, szolgálataink közül. (Akik követitek az oldalunkat, azok tudjátok, hogy Resicára és Végvárra látogathattunk el szombaton és vasárnap.) Sőt egy másik dolog miatt is kiemelkedő alkalom volt ez a hétvége, ugyanis hosszú ideje először újból köztünk volt Janó, aki a hétvégén a basszusgitár húrjait pengette a változatosság kedvéért. Nagyon nagy öröm számunkra, hogy ismét együtt dicsérhetjük vele is Urunkat!

Na, de vissza a beszámolóra. Azt gondolom nem kell mondanom, hogy az út a maga 343 km-ével jól lefárasztott bennünket. (Annak ellenére, hogy a GPS-eink jóvoltából, amikor beérkeztünk Resicára nem mentünk egyenesen a református templomhoz, hanem előbb inkább tettünk egy – kb 20 perces – díszkört a város körül és az óvárosban, annak is abban a részében, ahol a régi kommunizmus idejézről fennmaradt gyárak magányoskodó épületeit csodálhattuk meg.) Megérkeztünk, bepakoltunk, behangoltunk, s 6-tól kezdődött is az alkalom. Számunkra kicsit nehezen indult, de Isten élő Lelke kimunkálta a közösséget ott is, a számunkra még ismeretlen resicai testvérekkel, és együtt vehettük sorra azt az 5 fontos szót/gondolatot, és énekelhettük el az erre épülő énekeket, ami a keresztyénség alapjait jelenti (SZERETET, GONOSZ, GYÓGYÍR, VÁLASZTÁS, HELYREÁLLÍTÁS). Már majdnem elkezdtem a vasárnapról beszélni, de azért nem hagyhatom szó nélkül a nagyon finom vacsorát, amivel elláttak bennünket a házigazdáink.

Másnap reggel 10-től újból a resicai testvérekkel lehettünk együtt, és egy újabb zenés áhítat keretében Pál Timóteushoz írt levelének egyik részét tanulmányozva próbáltuk felfedezni, hogy Isten mit üzen számunkra: mi a haszna mindannak, amit Jézus tett értünk? Az alkalom után a szokásos gyors pakolás, aztán finom ebéd, elköszönés, és irány Végvár. Persze nem mehettünk el úgy Resicáról, hogy nem néztük meg a mozdonykiállítást, úgyhogy ott még megálltunk egy kis nézelődésre (a bizonyítékok a Facebook oldalunkon vannak).

Mivel eléggé eltelt velünk az idő kemény vágta árán érkeztünk meg Végvárra, de még így is csak egy bő fél óránk maradt az előkészületekre. Neki hála, hogy mégis sikerült mindent időben beszerelni, behangolni. Ugyancsak az Ő érdeme, hogy egy nagyon vagány másfél órát tölthettünk együtt a végvári, sőt az aradi és temesvári testvérekkel. Nagyon megtisztelő számunkra, hogy ők is leutaztak a „végekre”, hogy együtt dicsőíthessék velünk Istenünket! A pakolás utáni közös vacsora pedig csak még inkább rátett erre a nagyon jó érzésre.

Persze mindez a sok jó nem tette rövidebbé a hazavezető utunkat, de kegyelméből éjjel 1-re hazaértünk, és erőt is kaptunk Tőle a másnapi hétkezdéshez.

Egyszóval megint csak azt tudjuk mondani: köszönjük! Neki, nektek, mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a hétvégéhez!

Ma (szerda, április 13) este pedig már Debrecenben leszünk, és oda is nagy szeretettel várunk mindenkit, aki el tud jönni! De ha nem, akkor az imákat is szeretettel fogadjuk, mert szükségünk van rá(tok), a támogatásotokra ilyen téren is!

Szóval Debrecen, Egyetemi Templom, este 19 óra.

Szeretettel,

a Kövek.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük