Lassan hagyománnyá válik a szolgálatunk a “Horváth Janiba”, az Iskola másként hét keretein belül.

Igaz, hogy kicsit nehéz volt a csapatot összehozni, meg talán még egy kicsit az is bennünk volt a szolgálat előtt, hogy nem értjük, hogy ezt most miért “muszáj”, mert így is van elég dolgunk, s hasonlók, de Isten megmutatta, hogy miért “muszáj”. Nagyon vagány dicsőítő alkalmunk volt azokkal, akik ezt a programot választották. Sőt az énekek mellett arról is hallhattunk, hogy mennyire félreismerjük Istent, mennyire nem az, akinek gondoljuk. Ő az, Aki értelmet ad a napjainknak, Aki örömöt ad belé, mert ha Benne bízunk, akkor az aggodalmainkat elfelejthetjük, és önfeledten élvezhetjük az Ő ajándékait, mint egy kisgyermek. Ő nem az, aki letöri a szárnyainkat, hanem az, aki erőt ad, és megtanít “repülni”.

Ilyen Istenünk van! Reméljük, hogy ennek az Iskola másként programpontnak az eredménye lehet az is, hogy nem csak az iskolát, de Istent, a vele való életet is másként látjátok/látjuk: élvezhetőnek, örömtelinek!

Köszönjük a meghívást!

Szeretettel,

a Kövek.

Virágvasárnapon Zilahon lehettünk “Jézus szamarai”, ott használt minket, Köveket az Építő. Legalábbis nagyon reméljük, hogy felhasználhatóak voltunk. Az alkalom nem csak a dicsőítésről szólt, hanem arról az ellentmondásosnak tűnő dologról is hallottunk, hogy Isten irgalma végtelen, és mégis véges, hiszen a népét hosszú évszázadokon át pátyolgatta, nevelgette annak ellenére, hogy mennyire sikertelennek bizonyult emberi számítások szerint ez a művelete, viszont ők mégis oda jutottak, hogy megfeszítették a Megváltót. Illetve… Ez így nem teljesen igaz. Én tettem ezt meg… De hála Neki a történet nem ér itt véget, mert Krisztus feltámadt, és nekem csak el kell fogadni az Ő bocsánatát. Ugye milyen vagány dolog ez?
Szóval ezt ünnepeltük Húsvétkor, másodnapján, Kécben. Azt, hogy Ő meghalt, és itt nem szakadt meg az életünk filmje, mert feltámadt! Sőt tárt karokkal vár! Ugyanakkor nem ígér könnyű életet. Ennél sokkal többet ígér: az Ő jelenlétét, támogatását az élet viharai közt!

“Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn. 16:33)

Ezért szolgálunk mi neki, ezért dicsőítjük az Ő nevét! Hát te? Te mit teszel ezért hálából?
Szeretettel,

a Kövek.

Hmm, de rég nem találkoztunk! Nagyon jól esett ez a kis vakáció, szükség volt rá, de mostmár újra itt!

Múlt héten imahét volt Kécben, és ott szolgálhattunk – hazai pályán – két este is. Meg kell, hogy mondjam, személy szerint éreztem, hogy egy kicsit berozsdáztunk. De már nagyon hiányzott a közös dicsőítés, és jó volt újra megtapasztalni azt, hogy milyen vagány Neki énekelni! Igaz, hogy nem volt teljes a csapat, mert Janó nem tudott eljönni, de hála Istennek mindig van egy beugrónk, aki kisegít. Köszönjük, Réka!

A péntek esti szolgálatunkat követő éjjelen szomorú dolog történt, amiről valószínűleg már mind hallottatok. Tűz ütött ki a kéci parókián. (A részletesebb leírást itt olvashatjátok. Kérünk hordozzátok imáitokban a Tiszteletes Urat és családját. Ugyanott megtaláljátok az elérhetőségeket is, ha anyagilag is szeretnétek hozzájárulni az újjáépítéshez.) Nem volt egy könnyű éjszakánk, és ezt éreztük akkor is, amikor a másnap esti szolgálatra próbáltunk. De Isten sokkal többet kihozott most is a mi emberi próbálkozásunkból, mint amennyit el tudtunk képzelni. Sőt még az aznapi szolgáló testvérünk, Acacia is csatlakozott hozzánk a dobjával, egy kis afrikai hangulatot keltve.

Szóval megvolt a visszatérés, és állunk elébe az újabb meghívásoknak! Dicsőítsük együtt a mi Urunkat!

Szeretettel,

a Kövek.

Péntek este a karácsonyi repertoárunk egy nagyon rövid kivonatát vittük el Margittára, az Ökumenikus Adventi Kórustalálkozóra, ezzel le is zárva az idei szolálataink sorozatát. Az ünnepek, és a szesszió miatt úgy döntöttünk, hogy egy bő hónap szabadságot veszünk ki.

Nem volt egy könnyű időszak számunkra, eléggé fárasztó volt a rengeteg utazás, de úgy gondolom/gondoljuk, hogy hiábavaló sem volt. Hálásak vagyunk a sok meghívásért, közös dicsőítésért, szeretetért amiben részesülhettünk!

Áldott legyen az Ő neve mindenért, amit általunk megvalósított!

És innen kívánunk minden kedves ismerősnek és ismeretlennek Benne megáldott ünnepeket!

Szeretettel,

a Kövek

Újabb szombat, újabb adventi szolgálat. Nagyvárad, Partium, Krisztusra Hangolva. Most már érted a kérdést, ugye?

Szombat óta elég sokszor feltevődött bennem a kérdés… Az, hogy ott szolgáltam már azt jelenti, hogy Rá vagyok hangolódva? Mit teszek, hogy Rá legyek hangolódva? Egyáltalán akarom ezt? Vagy csak egy kis fehér Karácsony, néhány ajándék, és meg is van a gyönyörű ünnep.

Na, ez a blog nem erről szól, de azért nem hagyhattam ki, hogy pár “gondolatébresztő gondolatot” ne írjak ide. Még akkor is, ha bizonyos szempontból tipikusak. A lényeg, hogy 3 évesek vagyunk, és Isten megajándékozott minket egy újabb lehetőséggel, ahol az Ő nevét hirdethettük. A magunk módján, persze, aminek megint megvoltak a hibái, de az Ő hangolásában már nem ez a fontos. Reméljük a közönség is elnézte/elnézi nekünk.

Áldott hangolódást mindenkinek!

Szeretettel,

a Kövek

Reméljük, hogy sokatokkal találkoztunk a hétvégén, és nem fog újdonságként hatni mindaz, amit leírok.

Szombaton abban az áldásban lehetett részünk, hogy a Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztiválon vehettünk részt Kolozsváron. Rengetegen voltak/voltatok, és ezt nagyon jó volt látni. Persze amikor még csak a nézőtérben ültem, és láttam, hogy mennyi ember elé kell kiállnunk, meg közben hallgattam a Helyes_Beat-tel készített élő interjút, akkor nehezebb volt ennyire pozitívan megélni mindezt. Sőt. Nagyon aprónak, jelentéktelennek éreztem magam abban a környezetben, és legszívesebben ki sem álltam volna zenélni. De az Isten nagy kegyelme, hogy mindennek ellenére élvezhettem/élvezhettük. Meg annak ellenére is, hogy szokás szerint nem volt tökéletes minden (nem csak zeneileg, hanem legtöbbször már ott elkezdődik ez a tökéletlenség, hogy mivel van tele a szívünk, amikor kiállunk)… De talán mindezért sokkal jobban is tudom értékelni. Köszönjük, hogy együtt lehettünk veletek! Köszönjük, hogy veletek együtt dicsőíthettük Őt!

Persze ezzel még nem ért véget a szombat, hiszen nem sokkal a szolgálatunk után indultunk is tovább Nagybányára, ahol az éjjeli érkezésünk ellenére egy egész bizottság fogadott, akik fáradtságot nem ismerve a legnagyobb szeretettel vettek körül minket, és gyors szervezkedéssel mindenkit eljuttattak a szálláshelyére. Másnap délelőtt pedig a Tiszi, és a teljes együttes szolgálatával köszönhettük meg mindezt a magunk módján Istennek, és a gyülekezetnek. Nem mintha meg lehetne köszönni ilyen egyszerűen azt a bőséges ellátást, amivel kedveskedtek nekünk a bányai testvérek lelkileg és testileg egyaránt. A kiadós ebéd után még egy kis városnézésre is elvittek minket, ahol a helybéli Tiszteletes Úr volt az idegenvezetőnk. Köszönjük!

Tényleg nagyon hálásak vagyunk minden áldásért, amiben részesített a mi Urunk akár általad is, kedves Olvasó!

Szeretettel,

a Kövek.

Hú, hol is kezdjem.

Az “előrejelzésünkből” láthattátok, hogy számunkra egy elég sűrű hétvége volt az utóbbi. Megkezdődött az adventi “szezon”, ami bizonyos szempontból nagyon vagány, mert rengeteg áldásban lehet részünk; adagolva kapjuk. Viszont az is biztos, hogy nagyon fárasztó ez az iram (3 nap, 3 szolgálat). Talán nem lenne olyan nagy gond vele, ha nem kezdődne utána megint egy újabb hét, amikor újból fel kell kelni, és végezni kell a mindennapi teendőket is. De ha belegondolok még ilyen szempontból sem igazán panaszkodhatunk, mert kirendeltetett számunkra egy szabad hétfő is a hosszú hétvége után.

Egy szó, mint száz, pénteken és szombaton Kolozsváron a Tóközben szolgálhattunk. Nagy nagy szeretettel, és türelemmel vett minket körül a gyülekezet, és visszagondolva nem győzök elég hálás lenni ezért. Kezdve azzal, hogy elnézték, hogy kb. 20 perces késéssel kezdődött a pénteki alkalom, el egészen odáig, hogy mind a két alkalom majdnem két óra volt… De áldott, és ezért legyen Övé a dicsőség! Köszönjük a meghívást, szállást, ellátást, külön bejáratú próbatermet, meg mindent, amiben részesültünk köztetek!

A szombati szolgálat után még “gyorsan” hazautaztunk, és másnap az érábrányi baptista testvérek között dicsőíthettünk. Ennek kapcsán is csak azt tudom elismételni, hogy nagyon nagy öröm, amikor felekezettől függetlenül együtt tud lenni az Ő népe. Volt ezen az alkalmon baptista, pünkösdi, református (és még ki tudja, hogy mi más, csak én nem tudok róla), de mégis eggyé tett minket Krisztus szeretete. Köszönjük a meghívást, a közösséget! Vă mulţumim!

Könyörögjetek értünk, ha tehetitek, mert szombaton nagy feladat vár ránk: a Várom az Urat Fesztiválon leszünk, és ott kell bizonyságot tegyünk Róla.

Szeretettel,

a Kövek.

Akik rendszeresebben figyelitek a blogot, észrevettétek, gondolom, hogy volt egy szolgálat, amiről nem íródott bejegyzés. Bocsánat a késésért.

November nyolcadikán Jankafalván szolgálhattunk az Érmelléki Egyházmegye Bibliaismereti Vetélkedőjén. Hálásak vagyunk a lehetőségért! Ugyanakkor nagyon vagány volt azt látni, hogy ennyi fiatal ilyen behatóan tanulmányozza Isten Igéjét. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a mi szolgálatunk messzemenően eltörpül emellett.

És még egy dolog: innen is gratulálunk a nyerteseknek, az érszőllősi csapatnak! Sok sikert szombaton!

Szeretettel,

a Kövek.

Vasárnap délután egy különös ajándékban volt részünk. Biharon ünnepelhettünk együtt a baptista testvéreinkkel. Ez már önmagában is nagy áldás, hiszen olyan vagány, amikor megadatik, hogy ne csak református közösségekben dicsőítsük Őt. De ami még egy nagy plusz volt ebben az alkalomban az az, hogy a reformációt ünnepelhettük együtt. Remélem átérzed te is, kedves olvasó, hogy mit jelent ez: baptisták és reformátusok együtt emlékeznek egy olyan meghatározó eseményre, ami lassan de biztosan gyökereiben átformálta a mindennapi ember istenképét. Igazából csak a reformáció miatt írhatom újra nagy I betűvel az Istenképet. Onanntól kerülhettünk újra egy kicsit közelebb ahhoz, Akiről szólnia kéne az életünknek. És ez nem Luther vagy bármilyen más nagy ember miatt van, ahogy a tiszteletes úr is elmondta a szolgálatában, hanem egyedül Jézus Krisztus miatt, Aki felhasználta ezeket az embereket. És milyen jó az, ha nem egymásra, a vallásunkra, vallásosságunkra nézünk, hanem egyedül Rá. Ez az igazi reformáció. Ha visszajutunk Hozzá, és Ő reformál minket.

Ezekkel a gondolatokkal énekeltünk, és dicsőítettünk együtt, és olyan jó minderre visszaemlékezni. Hogy az Ő szeretete, az Ő dicsérete egy közösséggé tud formálni minket, bármilyen felekezethez is tartozunk.

Köszönjük a meghívást, és az együttlétet!

Itt van egy kis ízelítő. (Köszönjük, Gedeon!)

Szeretettel,

a Kövek.

Eljött az ősz, itt az ideje, hogy újra jelentkezzünk. Ne haragudjatok, hogy eddig ilyen nagy csend volt, de jár egy kis vakáció a Köveknek is, nemde?
Egy nagyon vagány élményünket szeretném megosztani veletek. Szombaton, amint a programunban is láthattátok, egy mennyegzőn vehettünk részt, ami számunkra azért volt különleges, mert két nagyon kedves barátunk kötötte össze az életét, és Isten kegyelméből együtt örülhettünk velük. Sőt még énekelhettünk is nekik, illetve az ő örömükre Neki! Az alkalom nagyon áldásos volt, és több visszajelzésből is idézve annyit mondanák még róla, hogy igazi keresztyén buli volt. Az öröm, az ének, a tánc, a jó értelemben vett buli… Minden a helyén volt.

Köszönjük a lehetőséget, és köszönjük Istennek a sok áldást, amit tapasztalhattunk így, egy újabb “szezon” elején. Nagy bátorítás volt ez számunkra az elkövetkezendőkre nézve, hiszen egy újabb, szolgálatokkal teli időszak áll előttünk. De erről majd idejében tudni fogtok.

Kérünk, imádkozzatok értünk, ha eszetekbe jutunk.

Szeretettel,

a Kövek.