Reméljük, hogy sokatokkal találkoztunk a hétvégén, és nem fog újdonságként hatni mindaz, amit leírok.

Szombaton abban az áldásban lehetett részünk, hogy a Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztiválon vehettünk részt Kolozsváron. Rengetegen voltak/voltatok, és ezt nagyon jó volt látni. Persze amikor még csak a nézőtérben ültem, és láttam, hogy mennyi ember elé kell kiállnunk, meg közben hallgattam a Helyes_Beat-tel készített élő interjút, akkor nehezebb volt ennyire pozitívan megélni mindezt. Sőt. Nagyon aprónak, jelentéktelennek éreztem magam abban a környezetben, és legszívesebben ki sem álltam volna zenélni. De az Isten nagy kegyelme, hogy mindennek ellenére élvezhettem/élvezhettük. Meg annak ellenére is, hogy szokás szerint nem volt tökéletes minden (nem csak zeneileg, hanem legtöbbször már ott elkezdődik ez a tökéletlenség, hogy mivel van tele a szívünk, amikor kiállunk)… De talán mindezért sokkal jobban is tudom értékelni. Köszönjük, hogy együtt lehettünk veletek! Köszönjük, hogy veletek együtt dicsőíthettük Őt!

Persze ezzel még nem ért véget a szombat, hiszen nem sokkal a szolgálatunk után indultunk is tovább Nagybányára, ahol az éjjeli érkezésünk ellenére egy egész bizottság fogadott, akik fáradtságot nem ismerve a legnagyobb szeretettel vettek körül minket, és gyors szervezkedéssel mindenkit eljuttattak a szálláshelyére. Másnap délelőtt pedig a Tiszi, és a teljes együttes szolgálatával köszönhettük meg mindezt a magunk módján Istennek, és a gyülekezetnek. Nem mintha meg lehetne köszönni ilyen egyszerűen azt a bőséges ellátást, amivel kedveskedtek nekünk a bányai testvérek lelkileg és testileg egyaránt. A kiadós ebéd után még egy kis városnézésre is elvittek minket, ahol a helybéli Tiszteletes Úr volt az idegenvezetőnk. Köszönjük!

Tényleg nagyon hálásak vagyunk minden áldásért, amiben részesített a mi Urunk akár általad is, kedves Olvasó!

Szeretettel,

a Kövek.