Hú, hol is kezdjem.
Az „előrejelzésünkből” láthattátok, hogy számunkra egy elég sűrű hétvége volt az utóbbi. Megkezdődött az adventi „szezon”, ami bizonyos szempontból nagyon vagány, mert rengeteg áldásban lehet részünk; adagolva kapjuk. Viszont az is biztos, hogy nagyon fárasztó ez az iram (3 nap, 3 szolgálat). Talán nem lenne olyan nagy gond vele, ha nem kezdődne utána megint egy újabb hét, amikor újból fel kell kelni, és végezni kell a mindennapi teendőket is. De ha belegondolok még ilyen szempontból sem igazán panaszkodhatunk, mert kirendeltetett számunkra egy szabad hétfő is a hosszú hétvége után.
Egy szó, mint száz, pénteken és szombaton Kolozsváron a Tóközben szolgálhattunk. Nagy nagy szeretettel, és türelemmel vett minket körül a gyülekezet, és visszagondolva nem győzök elég hálás lenni ezért. Kezdve azzal, hogy elnézték, hogy kb. 20 perces késéssel kezdődött a pénteki alkalom, el egészen odáig, hogy mind a két alkalom majdnem két óra volt… De áldott, és ezért legyen Övé a dicsőség! Köszönjük a meghívást, szállást, ellátást, külön bejáratú próbatermet, meg mindent, amiben részesültünk köztetek!
A szombati szolgálat után még „gyorsan” hazautaztunk, és másnap az érábrányi baptista testvérek között dicsőíthettünk. Ennek kapcsán is csak azt tudom elismételni, hogy nagyon nagy öröm, amikor felekezettől függetlenül együtt tud lenni az Ő népe. Volt ezen az alkalmon baptista, pünkösdi, református (és még ki tudja, hogy mi más, csak én nem tudok róla), de mégis eggyé tett minket Krisztus szeretete. Köszönjük a meghívást, a közösséget! Vă mulţumim!
Könyörögjetek értünk, ha tehetitek, mert szombaton nagy feladat vár ránk: a Várom az Urat Fesztiválon leszünk, és ott kell bizonyságot tegyünk Róla.
Szeretettel,
a Kövek.