Vasárnap délután egy különös ajándékban volt részünk. Biharon ünnepelhettünk együtt a baptista testvéreinkkel. Ez már önmagában is nagy áldás, hiszen olyan vagány, amikor megadatik, hogy ne csak református közösségekben dicsőítsük Őt. De ami még egy nagy plusz volt ebben az alkalomban az az, hogy a reformációt ünnepelhettük együtt. Remélem átérzed te is, kedves olvasó, hogy mit jelent ez: baptisták és reformátusok együtt emlékeznek egy olyan meghatározó eseményre, ami lassan de biztosan gyökereiben átformálta a mindennapi ember istenképét. Igazából csak a reformáció miatt írhatom újra nagy I betűvel az Istenképet. Onanntól kerülhettünk újra egy kicsit közelebb ahhoz, Akiről szólnia kéne az életünknek. És ez nem Luther vagy bármilyen más nagy ember miatt van, ahogy a tiszteletes úr is elmondta a szolgálatában, hanem egyedül Jézus Krisztus miatt, Aki felhasználta ezeket az embereket. És milyen jó az, ha nem egymásra, a vallásunkra, vallásosságunkra nézünk, hanem egyedül Rá. Ez az igazi reformáció. Ha visszajutunk Hozzá, és Ő reformál minket.

Ezekkel a gondolatokkal énekeltünk, és dicsőítettünk együtt, és olyan jó minderre visszaemlékezni. Hogy az Ő szeretete, az Ő dicsérete egy közösséggé tud formálni minket, bármilyen felekezethez is tartozunk.

Köszönjük a meghívást, és az együttlétet!

Itt van egy kis ízelítő. (Köszönjük, Gedeon!)

Szeretettel,

a Kövek.