Lassan elérkeztünk az év eleji pörgésünk végére. Jó pár imaheti és egyéb szolgálatunk volt, ami bezsúfolta a programunkat, és tanított az áldozathozatalra Őérte. Be kell valljam – szerintem mindannyiunk nevében -, hogy ez nem egy könnyű feladat. Igaz, hogy minden egyes alkalom egy áldás volt Tőle, viszont előtte meg kell hoznunk azt a – sokszor nem egyszerű – döntést, hogy rászánjuk az időnket a szolgálatra.

Szóval a programunk lazulása ellenére ez a hétvége még eléggé a pörgés jegyében telt el. Két szolgálatunk is akadt. Igaz, hogy mindkettő „majdnem otthon” volt, de attól még energiaigényesek voltak.

Szombaton Érkeserűben vehettünk részt egy ifjúsági csendesnapon több mint 200 fiatallal. Ez az alkalom a találó ÉlesztŐ címet kapta, és érezhettük mindannyian, hogy ha nyitott füllel és szívvel voltunk jelen, akkor Ő valóban élesztgetett minket. A nap fókuszában található előadás is nagyon ütős volt, hiszen olyan aktuális témát feszegetett, mint a szer-, szerencsejáték, és más függőségeink. A legütősebb talán az volt benne, hogy egy fiatalember kiállt elénk, és őszintén, egyértelműen, ferdítés és magyarázkodás nélkül kijelentette, hogy ő játék-, és nikotinfüggő, valamint időszakos alkoholista. Egy ilyen kijelentés nem nagyon hagy nyugodni. Azóta is bennem van a felszólalása utáni döbbent csend.

Vasárnap hazai pályán, Kécben szolgálhattunk nemzeti ünnepünk margóján. Isten üzenete nem maradt el itt sem: Halott nemzet vagyunk! És ahogy Ezékiel látomásában sem éledtek meg a csontok maguktól, mi sem vagyunk képesek újból életre kelteni magunkat. Viszont ha Ő azt mondja akár a száraz csontoknak is, hogy álljanak össze, kerüljenek rájuk inak, izmok, hús, akkor az meg is fog történni! Ez pedig azt jelenti, hogy minket is képes kihozni a punnyadt, érdektelen, fásult életünkből. Sőt Ő a Lelkét adja nekünk, ami megeleveníthet, és általa nem csak éldegélni fogunk itt a Földön, hanem értelmes életet kapunk. Érte élni, Őt szolgálni.

Mi Érte élünk. Te?

Szeretettel,

a Kövek.