Az Élő Kövek a CSP-n

Királyhágómellék legismertebb, legnépszerűbb dics-csapata hozta eddig a legnagyobb közönséget a dicsőítőszínpadhoz. A Mike Pál magyarkéci lelkész által vezetett együttes saját feldolgozásokkal is elbűvölte a gyülekezetet, teli torokból szólt az ének, sőt mozgott a láb, s a kőszívek is olvadni kezdtek.... Olvasd tovább »

Várakozások és azoknak a beteljesülése

Nem tudom, hogy hányan voltatok várakozásban a bejegyzéseket illetően. (Jelzést biztos nem kaptunk a hiányról, ami jó, mert ezek szerint nem vagytok elégedetlenek.) De ha vártátok, akkor most van az a pillanat, amikor kiderül, hogy megérte-e... Olvasd tovább »

 

Függőleges – part II

Húha, már eltelt majdnem négy nap, és nem jelentkeztünk beszámolóval.. Remélem az udvarhelyi testvérek nem indultak el számonkérni a késés miatt.. 🙂 De azt hiszem, hogy lehettek megértőek, hiszen ki kellett pihenni azt a hosszú utat (laza 450 km volt az utunk Kéctől).

Szóval remélem nyilvánvaló, hogy most a Székelyudvarhelyen megrendezett Függőlegesről szeretnék nektek mesélni. Az egész úgy kezdődött, hogy már az is kérdéses volt, hogy megérkezünk-e. Igazán érdemel egy tapsot a szegény, öreg, rozoga buszunk, amelyik lenyomott 900 km-t a hétvégén. Igaz, hogy nem szó nélkül, mert elég furcsa hangokat adott ki, mire odaértünk.. De az viszont biztos, hogy majdnem fék nélkül. Tehát már a megérkezésünk is kegyelem volt! (És ez most nem egy kegyes szólásmondás..)

A helyszínen elég nagy pangás volt még akkortájt, de az a néhány “pangó” ember szeretettel fogadott minket, amiután rögtön nekiálhattunk a munkának, bepakolásnak. Be is fejeztük kis késéssel, de valahogy nem gyűltek az emberek. Tényleg ijesztő volt először az, amilyen kevesen voltak jelen a nyitó alkalmon, és azt hiszem, hogy mi is meg voltunk illetődve (már csak azért is, mert majdnem csak a fele csapat lehetett ott), de.. Aztán kialakult. Isten Lelke dolgozott bennünk, és fel tudtunk szabadulni. Sőt a konferenciára is egyre többen érkeztek!

No, ne ijedj meg, nem fogok ilyen részletesen beszámolni a hétvégéről, csak azért mondtam el ennyi mindent, hogy tisztában lehess azzal, hogy milyen lelkiállapotban érkeztünk meg, kezdtük meg a szolgálatunkat. De milyen vagány, hogy nem a mi hangulatunkon, érzelmeinken múlik az, hogy hogyan alakult ez az egész! Egy idő után olyan lelkesen énekeltek/énekeltetek velünk, hogy valahogy nem lehetett, hogy mi ne tegyük ugyanezt. Szóval köszönjük, hogy együtt dicsőíthettünk! Köszönjük a rengeteg vagány élményt, amit megélhettünk! Ezek közül most a vasárnapi alkalmat szeretném kiemelni amikor is Karesz (Tiszteletes Úr) olyan buzdításcsokrot nyújtott át nekünk a Vele való öröm-, és szolgálattal teli életre, hogy nem igazán lehetett ellenállni. A többiről hadd beszéljenek a képek (itt, és itt), illetve ti egymásnak! Vigyétek a Hírt! 🙂 (Ingyen, ugye, Krampusz?)

Szeretettel,

a Kövek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.